Kedves elfelejtett Legelső, tegnap éjjel Rólad álmodtam.
Ugyanúgy tűnt, hogy velem akarsz lenni, s én valamiért szerettelek, sőt. Rajongtam érted. Teljes rózsaszín köd és áhitat, mint mikor 15 éves voltam. Aztán jóval később,mert nyaggattalak,elmondtad, hogy miért is vagy megint velem. Mert felejteni akarsz és nincs más.
Újra a hazugságaid. Azaz, végül is nem hazudtál. Csak megint nem mondtad el az igazat... Mint akkor. Mint utána... Csak Te tudtál a játékszabályokról, és így nem volt jó játszani.

Felkeltem, és még mindig így érzem magam,becsapva és mélységesen megbántva. Egy játék része vagyok, de megint nem mondják meg az igazat, amikor pedig rájuk ordítok, hogy Hazugok! akkor rá kell döbbennem, hogy ők sem hazudnak....csak nem mondják el az igazat.
Ismét naiv 15 éves lettem, aki csak arra vár, hogy néha megöleljék, és utána már folytatódhat is a becsapás. A kihasználás. Minden egyéb.

Kérlek, mondd, hogy nem igaz!

nohát.
kapom az ívet rendesen, én vagyok a szemét,aki nem törődik senkivel, és ráadásul még igazam sincs.
beszéltem, köszönöm.

vuhujihu!

hát, jó régen nem írtam. mindig ez van (:
ha minden szép meg jó meg rózsaszín,akkor időm sincs szenvedni, vagy egy idő után tökmindegy, mert az ember úgysem szenved.
Ismét egy agyzsibbasztó napnak van vége, juhhé!
Holnap Pereccel nyakonöntés,csokitojás,nyúlmánia, nomeg projektmunka, merthát mink kreatívak vogymunk .)

Pontyosan <3

most így hirtelen ennyit..

Mama mach die Augen auf

még hogy elektromos cigi,phöjj.

a cigarettának megvan a maga bája.
ahogy a sötétben eszeveszetten keresed a gyújtót. Aztán megtalálod.
Kattan a gyújtó,felparázslik a nikotinrúd és újra van egy apró fényforrás az éjszakában.
Lassan,nyugodtan beleszívsz, a papír halkan serceg,majd kifújod a füstöt és engeded,hogy az lassan semmivé váljon és beleolvadjon a nagy feketeségbe.

ja.

She hears a noise behind the gate
Perhaps a letter with a dove
Perhaps a stranger she could love

tizenéveseket meghazudtoló mosollyal az arcomon indultam tegnap este az éjszakába. hulla fáradt voltam és pár levél miatt persze kellően kedvtelen és ideges is.(a borzalmas lábfájás hajnalban utol is ért + az izomláz a karomban)
Összeszedtük Larát,odaértünk, mission is possible, hűtőben a béketorta és indul a várakozás. Már csak 10 perc.
Jé, itt van Zsorga.
8 perc.
Nahát, milyen lassan telik az idő.
5 perc.
Oké, menjünk hátra beszélgetni, közelebb van az ajtó.
20:05
Ó, most már biztos mindjárt ide ér.
21:20
kezdődik a koncert. pár perc és tuti itt lesz.
22h körül.
A gyertyák leégtek.Tiszta ideg vagyok. Eszterért megérte.
kb. 10 perc múlva.
Ojjé. mindenhonnan helyeslő hümmögések és nyammogások.
23h után.
Bakker! Tényleg itt van! Dejóóó, megyek is....ja, nem, az a Tomi.
03:00
asszem már nem várok tovább.

de mindegy is. én csak egy lány vagyok, ő csak egy fiú és ez csak egy beszélgetés lett volna.
10 év múlva pedig tuti találok olyan balekot, akinek bőven elég lesz, hogy szépen mosolygok és tudok főzni.


kezdem magam közeli rokonnak érezni a mi kis Pilvax-családunkban.

miért is kelek fel holnap?
ja, hogy mehessek dolgozni.

hold me, thrill me, kiss me, kill me. kérlek.
fáradt fáradt fáradt... kívül-belül,alul-felül, ami létezik.
aztán jön a péntek. szőhetek álmokat, remélhetek mosolyogva, miközben itt bent a maradék is porrá lesz.
nembaj, szülinap lesz, csináljuk. nekem megéri, hogy mosolyogni lássalak. legalább téged.

kérlek. kedves akárki. ölelj meg,csak úgy. spontán és sokáig.
köszönöm.

kibaszottul kurvára nagyonszar nap.

értékelem, hogy anyám baszogat, mert nem tudok elérni elérhetetlen embereket,hogy ő megnyugtathassa a kis lelkét, hogy nem baszom el a pénzét. így tényleg kurvára várom,hogy bárhová is utazzak bárkivel.

de éljen, remélhetőleg már csütörtöktől eltemet a munka és levegőt senni sem lesz időm, nem hogy gondolkodni vagy élni. Éljen. Elkezdhetem most,amit mások úgy 10 év múlva. Élet, én így szeretlek, hogy rohadnál meg.

máról.

ojjé.
újabb levél, újabb megbizonyosodás, hogy szívtelen hülye picsa lennék.

"Többet érdemlünk mind ketten
De elbeszélünk egymás mellett
Én nem is érem már fel ésszel
Talán egyszer majd megértem."

Ojjé, ojjéó.
Jó lenne, ha most itt lenne egy régi barát. Aki nem kérdez, mert akkor is érti, ha én nem. Megölelne, bólogatna, 10 percig elviselné, hogy szívszaggatóan zokogok, aztán a szemembe nézne a szemüvege fölött,keze közé fogná az arcom és elmondaná, mi történik velem. Elmondaná, amit nem értek, elmondaná,hogy mit rontottam el és hogy azért mégsem vagyok annyira szívtelen.
Aztán persze a döbbenettől elállnának a könnyeim és kisírt szemekkel bámulnék rá. Megnyugtatásként ismét megölelne és én megnyugodva vesznék el egy ölelésben.

"Tudod, nekem nem kell a szó,
ami kimondható
és nem kell a félelem
nekem már, nem kell itt semmi sem.
Könnyekkel ébredek néha,
könnyekkel alszom el és keresem végtelen
mindenhol a szebbnél szebb helyeket.
Hisz van itt még szép,
hidd el bárkinek elég
és vannak még szép helyek
mit néha bánattal lelek meg.
Lehet hogy tévedek,
lehet hogy másképp is nézhetem,
de mindaddig harcolni kell,
amíg küzdeni érdemes.

Nem kell elveszett szavakat keresni,
nem kell a múltunkban eltévedni
hidd el van mit tovább színezni
és van mit írni, valakit szeretni.

Ez itt magamról szól,
miközben neked is mondom,
tudom hogy érted,
én helyedben más embert képzelek,
látok egy félembert,
miközben álmokat szövöget,
de hidd el a kezében hiszem hogy csúcsokat érhet el..."

vagy valami egészen hasonló. Szuzi, köszi az altatódalt.

az előző elég nyálasra sikeredett.

hazudom, hogy vége, hogy túl vagyok rajtad, de nem.
15 éves suhanc fejjel beléd szerettem és még most is hatással vagy rám. Valamit kurvajól csinálsz.
Nem akarom, hogy ezek a mondatok terhet jelentsenek számodra. Nem akarok tőled semmit, azt hiszem, csak hogy tudd,hogy mi volt.
Lehet, regényt kéne írnom belőlünk. Meggazdagodnék.
hehe.
Valahogy mindig is többnek éreztem magam a futó kalandjaidnál, hozzám valahogy mindig visszatértél.
Vagy az egész csak az én agyszüleményem lenne?
Nos, hát akkor így jártam.


A szerelmet ne tudom, miért találták fel. Szuzi szerint azért, hogy az embereknek tuti szülessen gyereke.

csak várom,hogy üzend, hogy vársz...

szerelmes vagyok a szerelembe.
és ez nem nagyon hajlandó változni.

fel kell nőni hozzá. hogy ne csupán akarjuk az érzést, hanem csak hagyjuk,hogy megtörténjen. Vagy valami hasonló.
Eddigi 18 évem alatt azt hiszem csak egyszer voltam igazán szerelmes. Vagy legalább is visszagondolva azt az érzést tartottam eléggé hatalmasnak/csodásnak ahhoz, hogy szerelemnek hívjam.
Ugyanannyira utáltuk egymást, mint amennyire odavoltunk a másikért. Sokáig tartott, s mégis alig néhány napot mondhatok igazán a miénknek.
Rengeteg módon gondoltam már vissza Rá.
Imádat,gyűlölet,hála,hiányérzet,büszkeség,szégyen és ez mind mind egy emberhez kötődik.
Mára már azt mondhatom, hogy nem tudna megkísérteni,mert iszonyúan megváltozott. De a múltunkat visszasírom. Görcsösen kapaszkodom belé, az Egyetlenbe akinek nem akarok soha egy "ja, vele is smároltam" lány lenni.
Ő a bizonyíték arra, hogy igenis, tudok szeretni, ismerem a szerelmet és az időt.


És most,annyi idő után szembejött valaki, akinek a soraiban újra felfedezni vélem bálványomat. Ijesztő.
Talán Miatta,talán teljesen másért, de ez az ember elkezdett vonzani. Lehet,hogy vissza akarom hozni a régi érzéseimet. Vagy rávetíteném?
Majd kiderül.
De legalább eszembe juttatta, milyen borzalmas és mennyire iszonyúan jó volt valaha szerelmesnek lenni (:

tired of being lonely.
hold on!

Soy un perdedor
I’m a loser baby, so why don’t you kill me?

mindenki megőrült.
én is.

Suzy üzenete:
*baszki, ez mi már?
*már a pozitív gondolatokhoz is negatívan állsz, bassza meg

utállak hogy igazad van.
és még én hiszem magam optimistának, mikor a pesszimizmus mintaszobra vagyok xD

én a szemét. elfogadom, igaz.

kitartás.
vagyis annak teljes hiánya.

eddig igazán kevés dolog tudta annyira lekötni a figyelmemet, vagy az időmet, hogy kitartsak mellette. nem volt még igazán hosszú párkapcsolatom, 5-6 évnél tovább nem csináltam semmit. Amikor úgy döntöttem, hogy ugyanabba a suliba fogok járni 12 éven keresztül(ami hosszú idő), akkor azt meg sikeresen meggátolták.
Anno: 6 év néptánc
4 év színház
2 év zeneiskola
1,5 capoeira..
és ez rohamosan csökken!
A rasztát is 2 évig "viseltem el", akármennyire is megváltoztatott és imádtam.
Nem vagyok képes küzdeni és nem is nagyon akarok.
Restség. Lustaság.
Nesze neked 7 főbűn, beadom saját magam 3D-s pályázatként

Sajnálom, de rád sem úgy gondolok, mint valaki, akiért minden áron küzdeni fogok és eltűrök mindent. És persze én leszek majd a szemét.
Mindegy, nem mondtam semmit.

"(én)-Mégis, mit akarsz tőlem?
(lm)-A világmindenséget meg mindent."

megoldható (:

úúúúúúúúúúúúúúúúúgy feladnám. eldőlnék ide jobbra és aludnék. Nem érdekelne a hatvansok beadandó rajz, amiből persze kurvakevés van kész. aludni. aludni. nem akarok festeni meg közgazdaság órán Vastag Tamás magánéletét boncolgatni. Azthiszem egy festészet osztályozás után hazajövök. Aludni. Sokat.

nemnemnem,akkorsem.
nem fog zavarni, hogy mások találják ki a magánéletem, hogy egy hete nem alszom rendesen.

virtuális angyalok vagyunk.

túlélek mindent, pöcök!
örökké keresem a végzetem...
mindig hatalmas terveket szövök, mindig óriási álmaim vannak,világmegváltó kérdéseim és persze nincs semmire válasz.
lehet, hogy kis dolgokkal kéne kezdenem.
mit vegyek fel holnap. hol dolgozzak. tervezzem meg előre a beadandókat.

"Az égiektől jött a mail,
Bejutnom többé nincs esély,
Kérdeztem, hol rontottam el,
De a küldő többé nem felelt…nekem"
/Hrutka Róbert-Szabadság vírus/

fél kettő van, hajnal és én ősrégi leleteket krokizok fénymásolópapírra. gondolok ezer dologra.
és ismét előtör belőlem az üresség. nem hiányzik nagyon semmi. jó, azért kimennék elszívni egy cigit vagy aludnék már nagyon, de nincs hiányérzetem. nem, nem azért, mert mindenem megvan. egyszerűen csak nem kell semmi.
a "fáj,hogy távol vagy tőlem" kategóriám vagy üres lenne, vagy mindenkit belesorolnék. nincsenek kiemelt "áldozatai" az érzéseimnek. senki nem kíváncsi rájuk,ők sem hiányoznak senkinek, hát elkucorognak a kis leharcolt hajlékukban és pihengetnek.
Várom a tavaszt, hogy hátha én is felkelek. Várom a csodát, pedig nekem kéne tennem érte. Bár tudnám mit...
Egyszerűbb lenne, ha legalább tudnám, mit akarok. Akkor lenne célom. Gondolkodhatnék terveken.
Most leginkább levizsgázni szeretnék. Beadni ezt a sok hülye rajzot és visszatérni a hétköznapokba. Aztán elmenni Olaszországba, visszajönni, örvendezni jobbra-balra, munkát találni és élni tovább anélkül, hogy bárkihez igazán kötődnék. Ja, elég szar, de legalább nem bánthatnak meg.

Fáradt vagyok. Elfáradtam. Annyi mindenben. Szar ügy,tudom.
Túlélem, pöcök.
Ígérem.