nemnemnem,akkorsem.
nem fog zavarni, hogy mások találják ki a magánéletem, hogy egy hete nem alszom rendesen.

virtuális angyalok vagyunk.

túlélek mindent, pöcök!
örökké keresem a végzetem...
mindig hatalmas terveket szövök, mindig óriási álmaim vannak,világmegváltó kérdéseim és persze nincs semmire válasz.
lehet, hogy kis dolgokkal kéne kezdenem.
mit vegyek fel holnap. hol dolgozzak. tervezzem meg előre a beadandókat.

"Az égiektől jött a mail,
Bejutnom többé nincs esély,
Kérdeztem, hol rontottam el,
De a küldő többé nem felelt…nekem"
/Hrutka Róbert-Szabadság vírus/

fél kettő van, hajnal és én ősrégi leleteket krokizok fénymásolópapírra. gondolok ezer dologra.
és ismét előtör belőlem az üresség. nem hiányzik nagyon semmi. jó, azért kimennék elszívni egy cigit vagy aludnék már nagyon, de nincs hiányérzetem. nem, nem azért, mert mindenem megvan. egyszerűen csak nem kell semmi.
a "fáj,hogy távol vagy tőlem" kategóriám vagy üres lenne, vagy mindenkit belesorolnék. nincsenek kiemelt "áldozatai" az érzéseimnek. senki nem kíváncsi rájuk,ők sem hiányoznak senkinek, hát elkucorognak a kis leharcolt hajlékukban és pihengetnek.
Várom a tavaszt, hogy hátha én is felkelek. Várom a csodát, pedig nekem kéne tennem érte. Bár tudnám mit...
Egyszerűbb lenne, ha legalább tudnám, mit akarok. Akkor lenne célom. Gondolkodhatnék terveken.
Most leginkább levizsgázni szeretnék. Beadni ezt a sok hülye rajzot és visszatérni a hétköznapokba. Aztán elmenni Olaszországba, visszajönni, örvendezni jobbra-balra, munkát találni és élni tovább anélkül, hogy bárkihez igazán kötődnék. Ja, elég szar, de legalább nem bánthatnak meg.

Fáradt vagyok. Elfáradtam. Annyi mindenben. Szar ügy,tudom.
Túlélem, pöcök.
Ígérem.