2011. jún. 22.

Kedves elfelejtett Legelső, tegnap éjjel Rólad álmodtam.
Ugyanúgy tűnt, hogy velem akarsz lenni, s én valamiért szerettelek, sőt. Rajongtam érted. Teljes rózsaszín köd és áhitat, mint mikor 15 éves voltam. Aztán jóval később,mert nyaggattalak,elmondtad, hogy miért is vagy megint velem. Mert felejteni akarsz és nincs más.
Újra a hazugságaid. Azaz, végül is nem hazudtál. Csak megint nem mondtad el az igazat... Mint akkor. Mint utána... Csak Te tudtál a játékszabályokról, és így nem volt jó játszani.

Felkeltem, és még mindig így érzem magam,becsapva és mélységesen megbántva. Egy játék része vagyok, de megint nem mondják meg az igazat, amikor pedig rájuk ordítok, hogy Hazugok! akkor rá kell döbbennem, hogy ők sem hazudnak....csak nem mondják el az igazat.
Ismét naiv 15 éves lettem, aki csak arra vár, hogy néha megöleljék, és utána már folytatódhat is a becsapás. A kihasználás. Minden egyéb.

Kérlek, mondd, hogy nem igaz!

2011. máj. 30.

nohát.
kapom az ívet rendesen, én vagyok a szemét,aki nem törődik senkivel, és ráadásul még igazam sincs.
beszéltem, köszönöm.

2011. ápr. 24.

vuhujihu!

hát, jó régen nem írtam. mindig ez van (:
ha minden szép meg jó meg rózsaszín,akkor időm sincs szenvedni, vagy egy idő után tökmindegy, mert az ember úgysem szenved.
Ismét egy agyzsibbasztó napnak van vége, juhhé!
Holnap Pereccel nyakonöntés,csokitojás,nyúlmánia, nomeg projektmunka, merthát mink kreatívak vogymunk .)

Pontyosan <3

2011. febr. 18.




most így hirtelen ennyit..

Mama mach die Augen auf

2011. febr. 14.

még hogy elektromos cigi,phöjj.

a cigarettának megvan a maga bája.
ahogy a sötétben eszeveszetten keresed a gyújtót. Aztán megtalálod.
Kattan a gyújtó,felparázslik a nikotinrúd és újra van egy apró fényforrás az éjszakában.
Lassan,nyugodtan beleszívsz, a papír halkan serceg,majd kifújod a füstöt és engeded,hogy az lassan semmivé váljon és beleolvadjon a nagy feketeségbe.

ja.


2011. febr. 3.

She hears a noise behind the gate
Perhaps a letter with a dove
Perhaps a stranger she could love



2011. jan. 29.

tizenéveseket meghazudtoló mosollyal az arcomon indultam tegnap este az éjszakába. hulla fáradt voltam és pár levél miatt persze kellően kedvtelen és ideges is.(a borzalmas lábfájás hajnalban utol is ért + az izomláz a karomban)
Összeszedtük Larát,odaértünk, mission is possible, hűtőben a béketorta és indul a várakozás. Már csak 10 perc.
Jé, itt van Zsorga.
8 perc.
Nahát, milyen lassan telik az idő.
5 perc.
Oké, menjünk hátra beszélgetni, közelebb van az ajtó.
20:05
Ó, most már biztos mindjárt ide ér.
21:20
kezdődik a koncert. pár perc és tuti itt lesz.
22h körül.
A gyertyák leégtek.Tiszta ideg vagyok. Eszterért megérte.
kb. 10 perc múlva.
Ojjé. mindenhonnan helyeslő hümmögések és nyammogások.
23h után.
Bakker! Tényleg itt van! Dejóóó, megyek is....ja, nem, az a Tomi.
03:00
asszem már nem várok tovább.

de mindegy is. én csak egy lány vagyok, ő csak egy fiú és ez csak egy beszélgetés lett volna.
10 év múlva pedig tuti találok olyan balekot, akinek bőven elég lesz, hogy szépen mosolygok és tudok főzni.


kezdem magam közeli rokonnak érezni a mi kis Pilvax-családunkban.