ballagás.

Furcsa elhinni, hogy talán holnap látom utóljára azt a sok ismerős, kedves arcot, akik eddig példaképként lebegtek minden nap a suliban. Furcsa belegondolni, hogy jövőre MI leszünk azok, akik a szalagavató próbákra rohanunk hajnalban és akik éjszakákig tanulnak majd az érettségi miatt... Hogy jövőre legtöbbünk betölti a 18-at, hogy már mindenki az egyetem a főiskola vagy a munkahelye miatta aggódik.
Én még nem tudok felnőni! Boldogsággal tölt el, hogy a legnagyobb bajom most csak egy angol felelés, vagy hogy mit vegyek fel pénteken.
Félek egyedül belépni az ismeretlenbe, a nagybetűs ÉLET megrémít. Nem fog el vágyakozás a szabadság iránt, inkább rettegés, hogy mit kezdek azzal a bizonyossal, amit édesanyámtól kaptam 16 évvel ezelőtt.

Hiányozni fogtok!
Mi voltunk csak az "alja erkelesek" és ha ti is elballagtok, mi lesz velünk?!

Többet nem fogok találkozni Rozával a büfé előtt, aki utálja, hogy így hívom és mindig kólát iszik. Többet nem fog hülye képet vágni és megölelni a folyosón :(

Többet nem köszön a fura hajú lány, többet nem lesz ott addikció szakkörön Szilvi, hogy fotózzon, többet nem fogunk együtt kreatívkodni Anitával és ha berimbaót viszek a suliba, nincs kinek bemutatni a tudásom.
Többet nem idegesíthetem Holdacskát, hogy szia apu.

Gyűlölök elválni tőlük, most, hogy végre megszerettem őket :(

Jövőre más emberek járnak majd a helyükre, nem fogok a folyosón több Eleven Hold számot hallani és focizni sem lesz kivel, ha nem tesizünk.

Nyakunkba szakad a világ, de félek, hogy nem fogjuk elbírni.

Na jó még maradok egy napig
amíg virágeső hull.
A pótvizsgán úgyis átsegít
a napi egy gyónás!
Átúszom minden nap Tihanyba
és üvöltöm a visszhangnak, hogy:
"Én minden tanárt áldok,
de csakis mert tőlük megtudhattam,
hogy milyen ne legyek!
...Nehogy olyan legyek én is, mint ők!"
Tanuljunk valóságot! Inkább, minthogy
elméletben tudjuk csak, hogy
miket fogjunk, és miket mondjunk előbb!
Pályát még nem választottam,
mert úgysem az lennék!
A szüleimet jól kiakasztottam!
A világban vendég vagyok!
/.eleven hold./

River flows in you...

Mindig érkeznek az életembe olyan emberek, akik miatt elhiszem, hogy érdemes élni, küzdeni, újra bízni, szeretni...
Aztán mindig újra csalódom. A padsorok közül a föld alá estem, méghozzá zuhanórepülésben. Az életem egyik legbiztosabb pontja (egy személy az, megsúgom) újra itt van az életemben. Hát igen.

Néha rájövünk, hogy az érzések elmúlnak. Néha pont jókor érkeznek a múltunkból az emberek. Néha csak összezavarnak mindent.

Néha én sem tudom, miért vannak itt megint.

Az élet furcsa játékot űz velem és csak nekem nem mondták el a játékszabályt.

C'est la vie.

Hányszor láttam már a filmünk, hány év telt el,hányszor kértem ne zavarj össze, ugye emlékszel?ugye vársz még rám?ugye gondolsz arra hányszor keztük újra,hány csók volt a tied,hányszor öleltél meg, ugye emlékszel még,hányszor öleltelek át,ugye emlékszel még...

Hány év telt el azóta, hány szöveg volt a tied,hány csók volt a szádra,mondd te számolod még?hányszor mentem át filmezni, és mindig félbe hagytuk,hányszor mondtuk, hogy elég,ugye te számolod még...

the girl who never wants to be alone...

a múltam eltűnt,a jelenem zavaros, a jövőm kilátástalan.

kávétkávétkávéééét!

Mint eddig,most sem írok semmi okosat, vagy inteligenset vagy meggondoltat :)
Ami a kicsi szívemen, az a kicsi számon is, elvégre ez az én blogom. nemde?!

a múltam újra feltűnt, a jelenem lett és a jövő reményével áltat.

párnacsata!

...walking in the sun.

Szóval!
Végre, végre, végre VÉGRE jóidő van :)

tavaty, batynak a matykák, csiripelnek a fák, zöldellnek a madarak.

az élet gyönyörű, a nap süt.

3 nap intenzív "gödrözés" után az arcom elkezdte felvenni az emberi bőrhöz hasonló színét. :)

amennyiben átjönnek a képek tikktől, inkább azokat rakom be ide, szájjártatás helyett.

tőlem. Boginak. szívből.

" savanyú boldogság, szagos magányban dorbézolok, dermesztő melegben hűsölök, izzó jégeső altat halálos álmomba, könnyű üvegszilánk simítja életlen bőrömet,

éles szél borzolja kóc hajzatom,
fáradt telihold fényében sikoltom áldott Nap-himnuszom
üvöltő csöndben emésztem édes magányom

lázas dühben forrva áldom megvető csillagom

lusta gyertya lángjában tüzes táncot jár az égiekkel kiüresedett lelkem..."

tőlem.Boginak.

okos gondolatok... vagymi.

Báh!

Ez NEM én vagyok! Fel kell pofoznom magamat ebből a béka segge alatti létből. Ez nem normális! Mégis mit várok?! Megbántottam. És különben is... Ki vagyok én, hogy a nyakamba ugorjon, hogy jajj. szeretlek Alexa..
Nalátod.
Szeretek álomvilágban élni, de azt hiszem, fel kéne ébrednem... Akármennyire nem akarom, az élet megy tovább, és ha csak egy helyben állok, nagyon nem haladok előre. A folgok néha akkor is megoldódnak, hanem agyalunk rajta annyit. Lehet, hogy rossz lesz, hogy hiányozni fog, de ez van. Én csináltam hülyeséget. Itt az eredménye..

Mától úgy veszem, hogy el vagyok felejtve. Ha mégsem, majd kiderül. Ha igazam van, majd az is.