ojjé.
újabb levél, újabb megbizonyosodás, hogy szívtelen hülye picsa lennék.

"Többet érdemlünk mind ketten
De elbeszélünk egymás mellett
Én nem is érem már fel ésszel
Talán egyszer majd megértem."

Ojjé, ojjéó.
Jó lenne, ha most itt lenne egy régi barát. Aki nem kérdez, mert akkor is érti, ha én nem. Megölelne, bólogatna, 10 percig elviselné, hogy szívszaggatóan zokogok, aztán a szemembe nézne a szemüvege fölött,keze közé fogná az arcom és elmondaná, mi történik velem. Elmondaná, amit nem értek, elmondaná,hogy mit rontottam el és hogy azért mégsem vagyok annyira szívtelen.
Aztán persze a döbbenettől elállnának a könnyeim és kisírt szemekkel bámulnék rá. Megnyugtatásként ismét megölelne és én megnyugodva vesznék el egy ölelésben.

"Tudod, nekem nem kell a szó,
ami kimondható
és nem kell a félelem
nekem már, nem kell itt semmi sem.
Könnyekkel ébredek néha,
könnyekkel alszom el és keresem végtelen
mindenhol a szebbnél szebb helyeket.
Hisz van itt még szép,
hidd el bárkinek elég
és vannak még szép helyek
mit néha bánattal lelek meg.
Lehet hogy tévedek,
lehet hogy másképp is nézhetem,
de mindaddig harcolni kell,
amíg küzdeni érdemes.

Nem kell elveszett szavakat keresni,
nem kell a múltunkban eltévedni
hidd el van mit tovább színezni
és van mit írni, valakit szeretni.

Ez itt magamról szól,
miközben neked is mondom,
tudom hogy érted,
én helyedben más embert képzelek,
látok egy félembert,
miközben álmokat szövöget,
de hidd el a kezében hiszem hogy csúcsokat érhet el..."

vagy valami egészen hasonló. Szuzi, köszi az altatódalt.

az előző elég nyálasra sikeredett.

hazudom, hogy vége, hogy túl vagyok rajtad, de nem.
15 éves suhanc fejjel beléd szerettem és még most is hatással vagy rám. Valamit kurvajól csinálsz.
Nem akarom, hogy ezek a mondatok terhet jelentsenek számodra. Nem akarok tőled semmit, azt hiszem, csak hogy tudd,hogy mi volt.
Lehet, regényt kéne írnom belőlünk. Meggazdagodnék.
hehe.
Valahogy mindig is többnek éreztem magam a futó kalandjaidnál, hozzám valahogy mindig visszatértél.
Vagy az egész csak az én agyszüleményem lenne?
Nos, hát akkor így jártam.


A szerelmet ne tudom, miért találták fel. Szuzi szerint azért, hogy az embereknek tuti szülessen gyereke.

csak várom,hogy üzend, hogy vársz...

szerelmes vagyok a szerelembe.
és ez nem nagyon hajlandó változni.

fel kell nőni hozzá. hogy ne csupán akarjuk az érzést, hanem csak hagyjuk,hogy megtörténjen. Vagy valami hasonló.
Eddigi 18 évem alatt azt hiszem csak egyszer voltam igazán szerelmes. Vagy legalább is visszagondolva azt az érzést tartottam eléggé hatalmasnak/csodásnak ahhoz, hogy szerelemnek hívjam.
Ugyanannyira utáltuk egymást, mint amennyire odavoltunk a másikért. Sokáig tartott, s mégis alig néhány napot mondhatok igazán a miénknek.
Rengeteg módon gondoltam már vissza Rá.
Imádat,gyűlölet,hála,hiányérzet,büszkeség,szégyen és ez mind mind egy emberhez kötődik.
Mára már azt mondhatom, hogy nem tudna megkísérteni,mert iszonyúan megváltozott. De a múltunkat visszasírom. Görcsösen kapaszkodom belé, az Egyetlenbe akinek nem akarok soha egy "ja, vele is smároltam" lány lenni.
Ő a bizonyíték arra, hogy igenis, tudok szeretni, ismerem a szerelmet és az időt.


És most,annyi idő után szembejött valaki, akinek a soraiban újra felfedezni vélem bálványomat. Ijesztő.
Talán Miatta,talán teljesen másért, de ez az ember elkezdett vonzani. Lehet,hogy vissza akarom hozni a régi érzéseimet. Vagy rávetíteném?
Majd kiderül.
De legalább eszembe juttatta, milyen borzalmas és mennyire iszonyúan jó volt valaha szerelmesnek lenni (:

tired of being lonely.
hold on!

Soy un perdedor
I’m a loser baby, so why don’t you kill me?

mindenki megőrült.
én is.

Suzy üzenete:
*baszki, ez mi már?
*már a pozitív gondolatokhoz is negatívan állsz, bassza meg

utállak hogy igazad van.
és még én hiszem magam optimistának, mikor a pesszimizmus mintaszobra vagyok xD

én a szemét. elfogadom, igaz.

kitartás.
vagyis annak teljes hiánya.

eddig igazán kevés dolog tudta annyira lekötni a figyelmemet, vagy az időmet, hogy kitartsak mellette. nem volt még igazán hosszú párkapcsolatom, 5-6 évnél tovább nem csináltam semmit. Amikor úgy döntöttem, hogy ugyanabba a suliba fogok járni 12 éven keresztül(ami hosszú idő), akkor azt meg sikeresen meggátolták.
Anno: 6 év néptánc
4 év színház
2 év zeneiskola
1,5 capoeira..
és ez rohamosan csökken!
A rasztát is 2 évig "viseltem el", akármennyire is megváltoztatott és imádtam.
Nem vagyok képes küzdeni és nem is nagyon akarok.
Restség. Lustaság.
Nesze neked 7 főbűn, beadom saját magam 3D-s pályázatként

Sajnálom, de rád sem úgy gondolok, mint valaki, akiért minden áron küzdeni fogok és eltűrök mindent. És persze én leszek majd a szemét.
Mindegy, nem mondtam semmit.