"(én)-Mégis, mit akarsz tőlem?
(lm)-A világmindenséget meg mindent."

megoldható (:

úúúúúúúúúúúúúúúúúgy feladnám. eldőlnék ide jobbra és aludnék. Nem érdekelne a hatvansok beadandó rajz, amiből persze kurvakevés van kész. aludni. aludni. nem akarok festeni meg közgazdaság órán Vastag Tamás magánéletét boncolgatni. Azthiszem egy festészet osztályozás után hazajövök. Aludni. Sokat.

nemnemnem,akkorsem.
nem fog zavarni, hogy mások találják ki a magánéletem, hogy egy hete nem alszom rendesen.

virtuális angyalok vagyunk.

túlélek mindent, pöcök!
örökké keresem a végzetem...
mindig hatalmas terveket szövök, mindig óriási álmaim vannak,világmegváltó kérdéseim és persze nincs semmire válasz.
lehet, hogy kis dolgokkal kéne kezdenem.
mit vegyek fel holnap. hol dolgozzak. tervezzem meg előre a beadandókat.

"Az égiektől jött a mail,
Bejutnom többé nincs esély,
Kérdeztem, hol rontottam el,
De a küldő többé nem felelt…nekem"
/Hrutka Róbert-Szabadság vírus/

fél kettő van, hajnal és én ősrégi leleteket krokizok fénymásolópapírra. gondolok ezer dologra.
és ismét előtör belőlem az üresség. nem hiányzik nagyon semmi. jó, azért kimennék elszívni egy cigit vagy aludnék már nagyon, de nincs hiányérzetem. nem, nem azért, mert mindenem megvan. egyszerűen csak nem kell semmi.
a "fáj,hogy távol vagy tőlem" kategóriám vagy üres lenne, vagy mindenkit belesorolnék. nincsenek kiemelt "áldozatai" az érzéseimnek. senki nem kíváncsi rájuk,ők sem hiányoznak senkinek, hát elkucorognak a kis leharcolt hajlékukban és pihengetnek.
Várom a tavaszt, hogy hátha én is felkelek. Várom a csodát, pedig nekem kéne tennem érte. Bár tudnám mit...
Egyszerűbb lenne, ha legalább tudnám, mit akarok. Akkor lenne célom. Gondolkodhatnék terveken.
Most leginkább levizsgázni szeretnék. Beadni ezt a sok hülye rajzot és visszatérni a hétköznapokba. Aztán elmenni Olaszországba, visszajönni, örvendezni jobbra-balra, munkát találni és élni tovább anélkül, hogy bárkihez igazán kötődnék. Ja, elég szar, de legalább nem bánthatnak meg.

Fáradt vagyok. Elfáradtam. Annyi mindenben. Szar ügy,tudom.
Túlélem, pöcök.
Ígérem.

-csak szólj, ha kellek..
-kellesz!

(:

iiiihgen. mostmár totál biztos hogy összeomlottam

szűnjön meg az összes göndör barna hajú szemüveges fiú!
SZŰNJMEG FRED!

ojjé. ismét a teljes összeomlás küszöbén.
nevezzük "vagy én ugrom le az erkélyről vagy dögöljön meg mindenki más" állapotnak.
e kettő közt függök egy igen pici cérnaszálon.

ma sem megy tovább.

Ismét maradandót mondtam...

kényszerszünet, kényszerpihenő,mert nincs fűtés.
sikeresen megint abba az állapotomba kerültem, mikor felfogom a külvilág minden rezdülését, tegyük fel, meg is értem, hogy ki mit miért mond, mire gondol, miért teszi ezt azt, viszont ilyenkor nem tudok semmire sem válaszolni.
-Barna a hajad?
-De!

Tél van, és hideg.
És ez egyedül itthon gubbasztva nem túl izgalmas. Nézni, hogy kint fúj a szél, szakad az eső. Mint egy önkéntes szobafogság.
És ami a legszebb, hogy nem is igazán lenne hová mennem. Sebaj, majd én is bejárom az országot, mint Turbo (tessék, írásos emlék, Rólad).

" hülye voltál mondom én , majd ha ez elmúlik, csak múlna már el, nem is én vagyok ez már..."

Újrakezdtem Adrian Mole naplóját. Hiányzott már. nagyjából vele egyidős (13 és 3/4-ed éves) lehettem, mikor elkezdtem olvasni. Aztán a szereplő hozzám képest túl gyorsan nőtt és én már sok mindent nem értettem, ezért nem tetszett és abbahagytam. Pedig szavamra, még a Cappucino évekbe is beleszagoltam!

immáron 6 napja teljesen rasztamentes vagyok. És szigorúan narancsvörös tustinta.

-Kérnék 20 dkg napfényt!
-Itt fogyasztja vagy csomagoljam?