Furcsa elhinni, hogy talán holnap látom utóljára azt a sok ismerős, kedves arcot, akik eddig példaképként lebegtek minden nap a suliban. Furcsa belegondolni, hogy jövőre MI leszünk azok, akik a szalagavató próbákra rohanunk hajnalban és akik éjszakákig tanulnak majd az érettségi miatt... Hogy jövőre legtöbbünk betölti a 18-at, hogy már mindenki az egyetem a főiskola vagy a munkahelye miatta aggódik.
Én még nem tudok felnőni! Boldogsággal tölt el, hogy a legnagyobb bajom most csak egy angol felelés, vagy hogy mit vegyek fel pénteken.
Félek egyedül belépni az ismeretlenbe, a nagybetűs ÉLET megrémít. Nem fog el vágyakozás a szabadság iránt, inkább rettegés, hogy mit kezdek azzal a bizonyossal, amit édesanyámtól kaptam 16 évvel ezelőtt.
Hiányozni fogtok!
Mi voltunk csak az "alja erkelesek" és ha ti is elballagtok, mi lesz velünk?!
Többet nem fogok találkozni Rozával a büfé előtt, aki utálja, hogy így hívom és mindig kólát iszik. Többet nem fog hülye képet vágni és megölelni a folyosón :(
Többet nem köszön a fura hajú lány, többet nem lesz ott addikció szakkörön Szilvi, hogy fotózzon, többet nem fogunk együtt kreatívkodni Anitával és ha berimbaót viszek a suliba, nincs kinek bemutatni a tudásom.
Többet nem idegesíthetem Holdacskát, hogy szia apu.
Gyűlölök elválni tőlük, most, hogy végre megszerettem őket :(
Jövőre más emberek járnak majd a helyükre, nem fogok a folyosón több Eleven Hold számot hallani és focizni sem lesz kivel, ha nem tesizünk.
Nyakunkba szakad a világ, de félek, hogy nem fogjuk elbírni.
Na jó még maradok egy napig
amíg virágeső hull.
A pótvizsgán úgyis átsegít
a napi egy gyónás!
Átúszom minden nap Tihanyba
és üvöltöm a visszhangnak, hogy:
"Én minden tanárt áldok,
de csakis mert tőlük megtudhattam,
hogy milyen ne legyek!
...Nehogy olyan legyek én is, mint ők!"
Tanuljunk valóságot! Inkább, minthogy
elméletben tudjuk csak, hogy
miket fogjunk, és miket mondjunk előbb!
Pályát még nem választottam,
mert úgysem az lennék!
A szüleimet jól kiakasztottam!
A világban vendég vagyok!
/.eleven hold./
