rád nézek, a szemed véreres, kiszúrlak kábítószeres!

Így a hévizi bornapok alatt rájöttem, hogy az alkohol szörnyű. Kezdek undorodni tőle.


Az alkohol erőszakossá tesz, butít, lealacsonyít, félelmetessé válsz tőle. És olyan, mint a dohányzás. Nem veszed észre, hogy rászoktál. És persze ha valaki szólni próbál, te egyenesen letámadod. Mert ugye a napi 3 pohár bor meg 2 sör az tök normális. Egy nőnél.

Gusztustalan. És rettegésben tart. Legalábbis engem.
Hogy mikor látom őt megint részegen, szánalmasan tehetetlenül.

17 vagyok. Azthiszem, még nem rendelkezem -és nem is kéne rendelkeznem- olyan diplomáciai érzékkel, hogy némán, minden belső következmény nélkül végignézzem, amint egy hozzátartozóm nap mint nap erőszakosra issza magát.

Gyűlölöm az erőszakot. Ennek is megvannak az okai,persze...

szar látni, ahogy darabokban van a családod, és nem az érettségi, vagy a 18-ik születésnap dönti el, hogy mikor kell felnőnöd.